Gyakori kérdések

Igyekeztem összeírni pár olyan gyakori kérdést, amikkel gyakorta szembesültem életem során. Remélem ez tájékoztató jellegű mindenki számára, aki esetleg nincsen tisztában ezekkel a fogalmakkal:

A jugó fedőnév alatt több nemzetiség volt értendő, ebbe beletartoztak a szerbek, horvátok, szlovének, stb., de később már főként csak a szerbek és a montenegróiak. Manapság már nem helytálló a jugó kifejezés.

A délvidéki vagy vajdasági magyarok a Trianoni békediktátumnak köszönhetően kerültek a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság kötelékébe, 1920-tól, később pedig Jugoszlávia megörökölte a magyar lakosságot. Később ezek a magyarok a külön tagköztársaságok lakosságához kerültek, pl. a Muraközben Szlovéniához, Horvátországhoz és Szerbiához. Közülük később többen repatriáltak, azaz Magyarországra költöztek, elvándoroltak főleg Nyugat-Európai államokba, de Kanadába, az USA-ba vagy Ausztráliába is, mások asszimilálódtak a többségi lakosságba (elszerbesedtek, stb.). A magyarországihoz hasonlóan a délvidéki magyarok születési arányszáma is alacsony vagy negatív, így nem termelődik újra az elhalálozott lakosság, erős népességfogyás tapasztalható, amit az elvándorlás csak erősít.

Ennek számos oka van: ezek között szerepel az elnyomott nemzeti önállóságok kérdése, a kommunizmus bukása, a gazdasági válság, a Tito utáni egységesítő vezető hiánya, a korrupció, a nagyhatalmi érdekek, a második világháborús sérelmek a nemzetiségek között, a hatalmas államadósság és egyebek.

A berendezést tekintve Jugoszlávia szocialista volt, de a II. világháborút követően nem ápolt jó viszonyt a Szovjetunió vezette kommunista blokkal. Gazdaságilag és katonailag inkább a Nyugat felé húzott, de leginkább egy harmadik, semleges pólust igyekeztek kialakítani.

A két világháború között királyság volt az államforma, azután pedig a szocializmus egy önálló formáját próbálták megvalósítani. Végül a felbomlás után mindegyik volt tagköztársaság köztársasággá vált köztársasági elnökkel és miniszterelnökkel.

A hivatalos nyelv a szerbhorvát volt, de emellett adott területeken beszélték a szlovén, bosnyák, macedón, albán, román, bolgár és magyar nyelveket. A szerb és horvát nyelv között sok a nyelvtani hasonlóság, de nem azonosak, a szókincsben van különbség, a közös államban próbálták egységesíteni ezeket, míg a szétválás után épphogy a saját nyelvváltozatokat részesítették előnyben.

Röviden: Mert ez az anyanyelvem. Hosszabban: A régi Jugoszláviában kényesen ügyeltek a nemzetiségek önállóságára, minden nemzetiség saját nyelvén tudott résztvenni az oktatásban, emellett a családban és otthon is legfőképpen magyarul kommunikáltunk. A hivatalokban volt ahol magyarul is beszéltek, máshol csak szerbül. Az iskolában is nagyrészt lehetőség volt magyarul tanulni, az óvodában, általános iskolában, középiskolában magyar tagozatok is működtek, működnek. Bizonyos egyetemi/főiskola szakokon is volt és van magyar nyelvű oktatás, habár nem az összesből, például az angol szak (ami az én választásom volt), nem létezett magyar nyelven. A munka világában már legfőképp viszont azok tudtak, tudnak érvényesülni, akik jól beszélték, beszélik az állam hivatalos nyelvét.

Ha esetleg Neked is van hasonló kérdésed, tedd fel! Küldd el az alábbi e-mail címre!