 |
| Josip Broz Tito |
Josip Broz Tito, a régi kommunista Jugoszlávia legismertebb vezetője volt.
Habár igyekszem kerülni a politizálást ezen blogon, ez a személy nagyjából megkerülhetetlen, ha bárki is a régi Jugoszláviáról beszél. Igyekszem minél tárgyilagosabban és elfogulatlanul írni róla.
Tito egy ellentmondásos és megosztó személyiség, sokak által kedvelt, de sokak által kritizált történelmi figura volt. Mivel én már azután születtem, hogy ő meghalt, számomra mindig egyféle mitikus alak volt, akit gyermekként a környezetemben állandóan emlegettek a felnőttek, különösen a nagyapám, és valamiért nagy tiszteletnek örvendett, "Tito így, Tito úgy".
Talán egy történelmi életrajzi könyv vagy egy dokumentumfilm hitelesebben és részletesebben leírja az életét, mint az én blogbejegyezésem. Horvát-szlovén szülők gyermeke volt, aki az Osztrák-Magyar Monarchia területén, a mai Horvátországban található Kumrovec városában született. Josip Broz először lakatosként dolgozott, majd harcolt a Monarchia seregében, majd partizán és kém volt, és utólag vált a híres Tito marsallá, majd elnökké.
Népszerűségét többek között annak köszönheti, hogy a II. világháborúból győztesként került ki, miután partizánjai sikeresen vették fel a harcot a III. Birodalommal (brit támogatással), miközben Európa többségét elfoglalták a nácik. Később sikerrel dacolt a sztálini Szovjetunióval, úgy hogy ez idő alatt fél Európa a Vasfüggöny mögött sínylődött. Emellett országának lakossága viszonylagos jólétben élt kormányzása során, az akkori körülmények között.
 |
| Tito marsall |
Habár szövetségesek voltak, 1948-tól feszültté vált a viszonya Sztálinnal, Tito különutas politikája miatt. Nehezményezte a szovjet kémhálózat kiépítését országában, ugyanakkor egy Balkáni-föderáció létrehozását célozta meg, ami szintént nem tetszett Sztálinnak. A szocialista blokkban népszerű kifejezés volt "a Nyugat láncos kutyája", mivel Tito nyitott volt a Nyugat felé és a Marshall-tervhez hasonló segélyt alkudott ki Jugoszlávia számára a háborút követően, aminek a szovjetek egyáltalán nem örültek. A viszony, főleg az 1950-es években, elmérgesedett a kommunista blokk országai és Jugoszlávia között. Rajk László volt kommunista belügyminisztert és társait titoizmus vádjával végezték ki, ez is szerepet játszott a későbbi 1956-os eseményekben Magyarországon.
Tito rendszeréhez fűződik Goli Otok, azaz a "Csupasz Sziget" nevű börtönsziget, gulág, ahol főleg politikai elítélteket tartottak fogva. A sziget onnan kapta a nevét, hogy teljesen kopár volt és mindent a rabok építettek meg. Többezer fogolyt zártak erre az Adria-tengeri, Kvarneri-öbölben található szigetre, ahova mindenféle nemzetiségből kerültek rabok, akik a rendszer ellenségei voltak. A börtönsziget két fő hullámot élt meg: az első az ötvenes évek elején zajlott, mikor a sztálinpárti kommunistákat zárták ide, a második a hetvenes évek elején, mikor a horvát diáktüntetésekhez fűződő személyek kerültek ide.
Az "El nem kötelezettek mozgalmának" egyik alapítója, miközben a világ kapitalista és kommunista blokkra oszlott, Tito egy harmadik pólust próbált kialakítani. A többi alapító között volt Indonézia elnöke, Sukarno, India miniszterelnöke Dzsaváharlál Nehru, és Gamal Abden-Nasszer egyiptomi elnök. A mozgalom országának tagjai például vízum nélkül utazhattak egymáshoz és szerettek volna kimaradni a hidegháborúból, időnként pedig gazdasági segítséget küldtek egymás számára. Tito piros útlevele messzeföldön híres volt.
Többször házasodott, utolsó felesége és "first-lady"-je haláláig Jovanka Broz Tito volt. Számos gyermeke, unokája és leszármazottja volt. Egyike azon történelmi személyiségeknek, akiről hollywoodi film készült, jugoszláv koprodukcióban, Az Ötödik támadás címmel. A filmben Titót a méltán híres Richard Burton játszotta, aki partizánmozgalmával felveszi a harcot a nácik és a csetnikek ellen, de feltűnik Irene Papas, Orson Welles és fiatalon a már említett Surda főszereplője, Ljubiša Samardžić is.
 |
| Tito és felesége, Jovanka |
 |
| Tito szobra |
Személyi kultusza jelentős volt, arcképei láthatóak voltak az iskolai osztálytermekben, a hivatalokban, szobrai pedig a tereken, és a parkokban. Számos város, tér, utca, közterület viselte Tito nevét, egyebek között Titov Veles Macedóniában, Titograd Montenegróban, vagy szülővárosomban Szabadkán a Tito Marsall sugárút. Ezek többségét a rendszerváltás után átnevezték, de van, ami még most is viseli a nevét.
Sokan bírálják, bírálták dekadenciája, a fényűző életmódja, a díszes egyenruhái, a külföldi sztárokkal való szórakozás, a jachtozás, a szivarozgatás, az őt éltető tömegrendezvények miatt. Emellett többek között azért is kritika éri, mert nem gondoskodott egy egységesítő utódról, aki utólag biztosította volna az országa számára a békés átmenetet, és az ország eladósodása miatt is.
Személyiségéhez és vezetéséhez egyfajta "aranykor" érzete társul, korszakára visszagondolva a jugo-nosztalgia jellemző, a bratstvo-jedinstvo (testvériség-egység) volt az ideológiájának alapelve. Valószínűleg ez a nosztalgia azért jelent/jelenik meg, mert a viszonyok rendezettebbek és átláthatóbbak voltak az ő idejében, különösen a 90-es évek háborúihoz képest, amikor a régi Jugoszlávia területén eluralkodott a káosz és a kilátástalanság. Országa sokkal meghatározóbb szerepet töltött be a világban, mint a mostani utódállamok bármelyike. Talán ez az, ami uralkodó érzet vele kapcsolatban, hogy az ő korában minden milyen jó volt, viszont ha ez így lenne, akkor országa egysége és jóléte nem veszett volna el úgy, ahogy ez végül bekövetkezett.
Jelentőségét azonban mutatja, hogy 1980. május 4-én bekövetkezett halála után a temetését milliók követték nyomon, számos államfő tette tiszteletét a ravatallánál. Holttestét egy különvonat szállította a ljubljanai kórházból Jugoszlávián keresztül Belgrádba, végső nyughelyére a Virágok Házába és ezrek siratták meg a vasútállomásokon, tereken.
Személyiségéhez és vezetéséhez egyfajta "aranykor" érzete társul, korszakára visszagondolva a jugo-nosztalgia jellemző, a bratstvo-jedinstvo (testvériség-egység) volt az ideológiájának alapelve. Valószínűleg ez a nosztalgia azért jelent/jelenik meg, mert a viszonyok rendezettebbek és átláthatóbbak voltak az ő idejében, különösen a 90-es évek háborúihoz képest, amikor a régi Jugoszlávia területén eluralkodott a káosz és a kilátástalanság. Országa sokkal meghatározóbb szerepet töltött be a világban, mint a mostani utódállamok bármelyike. Talán ez az, ami uralkodó érzet vele kapcsolatban, hogy az ő korában minden milyen jó volt, viszont ha ez így lenne, akkor országa egysége és jóléte nem veszett volna el úgy, ahogy ez végül bekövetkezett.
Jelentőségét azonban mutatja, hogy 1980. május 4-én bekövetkezett halála után a temetését milliók követték nyomon, számos államfő tette tiszteletét a ravatallánál. Holttestét egy különvonat szállította a ljubljanai kórházból Jugoszlávián keresztül Belgrádba, végső nyughelyére a Virágok Házába és ezrek siratták meg a vasútállomásokon, tereken.
Források:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése