 |
| Szeles Mónika |
Szeles Mónika 9-szeres Grand Slam győztes, régebbi világelső teniszezőnő. Címeit vajdasági magyarként Jugoszlávia és az USA színeiben nyerte.
Személyes élményem vele kapcsolatban az volt, hogy mikor kissrác voltam, batyáméknál (nagybátyámnál) összegyűlt vasárnaponként a család, és együtt néztük a tévében ahogy játszik és szurkoltunk neki.
Sikere miatt példakép is volt, de közben egy szerethető karakter maradt, nem volt arrogáns, győzelmei ellenére sem és onnan indult ahonnan a környezetem többi tagja. Emellett a kudarcok és a nehézségek sem szegték a kedvét, és vissza tudott térni a játékhoz, az őt ért több nagy trauma után is.
1973. december 2-án, a vajdasági Újvidéken született magyar családban. Édesapja, Szeles Károly, a Magyar Szó napilap karikaturistája volt az első edzője, ő tanította meg teniszezni. Apja hobbiteniszező volt, és könyvekből próbálta a lányát tanítani, ösztönözte és feladatokat talált ki neki. Mónika az iskola után, kezdetben házak falainak pattogtatva és parkolókban játszva edzett.
12 évesen, jugoszláv korosztályos bajnokként Nick Bolettieri floridai Bradenton teniszakadémiájának ösztöndíja kedvéért elhagyta az otthonát. Nem sokkal ezután családja is követte őt Amerikába, és eladták a házukat, hogy támogatni tudják. Jellemzőek voltak rá a kéttenyeres ütések és, hogy hatalmasakat nyögött, amikor beleütött a labdába. 16 évesen nyerte első profi tornáját Chris Evert ellen.
Interjú Mónikával és édesapjával, edzőjével Szeles Károllyal:
Eredményeivel az eddigi legsikeresebb magyar származású teniszező: kilenc Grand Slam-győzelmet aratott, 1990-ben a francia Roland Garros legfiatalabb győztese lett. Négyszer nyerte meg az Australian Opent (1991, 1992, 1993, 1996), háromszor a Roland Garrost (1990, 1991, 1992) és kétszer a US Opent (1991, 1992). 1992-ben döntőt játszott Wimbledonban is, de ott végül nem sikerült nyernie. Egyik legnagyobb ellenfele a német Steffi Graf volt, akivel sokszor megmérköztek.
1993-ban Günter Parche késes támadást követett el ellene, egy meccs közben csontozókéssel hátba szúrta, ugyanis az elmebeteg német férfi Steffi Graf rajongója volt, és nem szerette volna, hogy Szeles legyen a világelső. A Mónika elleni merénylet, pontosabban az azt követő események az alábbi videón láthatóak - csak erős idegzetűeknek ajánlott megtekinteni!:
1995. augusztusában visszatért, de már nem tudott olyan magasságokba törni, mint előtte. 1996-ban nyerte meg az Australian Open döntőjét a német Anke Huber ellen, ez volt az utolsó Grand Slam győzelme, immár amerikai színekben, abban az évben még vezette a világranglistát.
1998-ban édesapja meghalt gyomorrákban, de két évvel előtte még tanúja volt lánya utolsó nagy győzelmének. Ezután Mónika lábsérüléssel küszködött, 2003-tól gyakorlatilag visszavonult.
Szeles Mónika a jugoszláv/szerb és az amerikai mellé 2007-ben felvette a magyar állampolgárságot is. Motivációs önsegítő könyveket írt és részt vesz a magyar sportéletben is, az alábbi interjú a közelmúltban készült vele a TV2-n, az Év Sportolója Gálával kapcsolatban:
Egy 2014-es Index cikkben az alábbi nyilatkozatban mondta el, hogy mit tart pályafutása tanulságának, ezzel zárnám a róla szóló bejegyzésemet:
„Jaj, ha én azt tudnám. Örülök, ha eszébe jutok az embereknek, hogy a mélypontok után fel tudtam állni. Akarat nélkül nemcsak a tenisz, az élet sem megy. De emellett nagyon fontos, mit akar a család. Mert egy szerető családdal az élet és a sport is sokkal könnyebb. Nekem szerencsém volt. Szerettünk együtt lenni, és elhatároztuk, hogy ezt és ezt megcsináljuk. Nemcsak bennem, a szüleimben is megvolt a dinamika, és soha nem nyomtak az elvárásokkal. Légy boldog! Ha nem a teniszben, másban. Ezt mondogatta mindig apu. Neki volt igaza. Boldog lettem.”
Források:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése