 |
| Pogaric, Horvátország |
Az első ilyen emlékművet hétéves koromban láttam, az akkori általános iskolám, a zord nevű 8. Vajdasági Rohambrigád Általános Iskola udvarán, Szabadkán. Egy kerek, fém-márvány oszlop volt, mindenféle népi motívummal és még egy régi partizántábornok avatta fel az iskolával együtt 1980-ban. Később aztán az iskola nevét Majsai úti Általános Iskolára változtatták, mivel a brigádhoz kötődtek nem túl vidám dolgok is. Sajnos képet nem találtam róla, de ha alkalmam lesz rá, később pótolom.
 |
| A Fasizmus áldozatai emlékműve, Szabadka |
Egy másik ilyen szobor a Fasizmus áldozatai emlékműve volt, Szabadka egyik nagyobb terén, amely a szoborral azonos nevet visel, az egykori nevén a Szent Teréz-téren. Vonatkozásai ugye nem igazán vidámak. Gyermekként késztetést éreztünk, hogy végigtapogassuk a domborműveket, habár ezek szenvedő emberalakokat ábrázolnak.
Mivel rengeteg ember fogságba esett, eltűnt, meghalt, sokszor a lakóhelyétől távol, sok városban emeltek ilyen emlékműveket, hogy az elesettek rokonai legalább valahol, valahogy meg tudjanak emlékezni szeretteikről, ha a temetőkbe értelemszerűen nem tudtak kimenni letenni egy virágot. Így történt ez Európa számos országában, köztük Jugoszláviában és Magyarországon is.
A második világháborúnak Jugoszláviában 1 millió áldozata volt, ebbe a számba beletartozik a különböző harcoló felek által meggyilkolt összes áldozat, tehát mindenki, aki előzőleg itt élt és nem érte meg a háború végét. A partizánok, azaz Tito harcosai is hatalmas veszteségeket szenvedtek, de dacolni tudtak az igencsak hatékony Harmadik Birodalommal, ami Európában nem sok hadseregéről volt elmondható, de ennek megvolt az ára. Az ő emlékükre is épültek ezek az emlékművek.
 |
| Régi jugoszláv turisztikai térkép |
Kiskoromban volt egy turistatérképünk, amin szerepeltek az ország leghíresebb nevezetességei, közülük több ilyen szobor is. A képen látható ennek a térképnek a német változata, nekünk a szerb változat volt meg, négyzetalakú volt, és képtelenség volt az eredeti állapotába visszahajtogatni, ezért több szélén kiszakadozott.
Szerbül spomenik-nek hívják őket, jellemző rájuk, hogy úgy néznek ki, mintha földönkívüliek építették volna őket, tehát rendkívül tájidegenek, természetellenesnek hatnak, valószínűleg szándékosan. Mint azt utólag megtudtam, a brutalizmus művészeti ágát képviselik, jellemző rájuk ez a durva, gépies, fémes, betonszerű megjelenés, ez a stílus pedig a szocialista blokk számos országában fellelhető volt. Magyarországon például az érdi Memento Park szoborparkba szállították el a rendszerváltással az ország hasonló szocialista jellegű emlékműveit.
Találtam egy honlapot - https://www.spomenikdatabase.org/explore-spomeniks - amin felfedezhetőek a régi Jugoszlávia ilyen emlékművei, ha valakit érdekel ott kedvére szemezgethet belőlük. Az itt látható képek is onnan származnak.
Hát nem a legvidámabb téma, de a látványuk eléggé magával ragadó, és figyelemre méltó, reméljük sose látunk ehhez hasonló szenvedést a történelemben. Búcsúzóul itt van pár kép a számomra legérdekesebbek közül:
 |
 |
 |
 |
 |
|---|
Források:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése