Az el nem kötelezett országok mozgalma

Az el nem kötelezettek mozgalma (Non-Aligned Movement / NAM), Jugoszlávia közreműködésével, egy olyan országokat tömörítő szervezet volt, ami igyezett kivonni magát a kétpólusú kapitalista-szocialista világból és a hidegháborúból.

A szervezet megalapítása

A mozgalom alapító találkozóját tartották 1961. szeptember 1-6. között Belgrádban, 25 ország képviselőinek részvételével. A résztvevő államférfiak között ott volt az alábbi képen látható Dzsaváharlár Nehru indiai kormányfő, Kwame Nkrumah ghánai, Gamal Abdel Nasszer egyiptomi, Szukarno indonéziai államfő valamint Josip Broz Tito jugoszláv elnök és mások.

A mozgalom tagjai kimondták, hogy a tagországok nem lehetnek szövetségi rendszerek vagy védelmi paktumok részesei (mint például a NATO vagy a Varsói Szerződés), így próbálva távol tartani magukat a "kétpólusú világban" kialakult hidegháborútól, a kapitalista nyugati blokk és a szocialista keleti blokk közötti torzsalkodásból.

Pont ez az időszak, az 1950-es, ’60-as évek volt, amikor a mozgalom sok állama felszabadult a gyarmati uralom alól (lásd Afrika nagy része vagy India), így ezek a harmadik világbeli országok jóval fejlettlenebbek voltak, és gazdaságilag, katonailag kevesebb súlyt képeztek, mint a kapitalista vagy kommunista blokk országai. Nem csoda, hogy próbálkozások születtek a politikai szándékaik érvényesítésére.

A mozgalom alapítói országai

Segítségnyújtás egymás között

Az el nem kötelezettek szervezete sokat tett a baráti viszonyok kifejlesztésére a tagországok között. Az országok munkabrigádokat, szakértőket, vagy anyagi segítséget küldtek egymásnak. A tagállamok állampolgárai gyakran könnyen utazhattak a többi tagországokba, vízum és más bizonylatok nélkül.

Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a Tito idejében ismert jugoszláv piros útlevél az egyik legnépszerűbb volt abban az időben nemcsak a nép körében, hanem a feketepiacon is - még az amerikai útlevélnél is keresettebb volt, mivel átjárást biztosított mindkét blokk felé.

A jugoszláv piros útlevél

A mozgalom céljait az 1979-es Havannai Nyilatkozat foglalta össze, amely biztosítani kívánta a nemzeti függetlenséget, szuverenitást, területi integritást a "középutas országok" számára, szembehelyezkedve a neokolonializmussal, a rasszizmussal és az agresszió minden formájával. A hidegháború befejezése óta a mozgalom jelentősége csökkent.

Fidel Castro és Tito szivarozása

Emlékszem az általános iskolában még jöttek hozzánk indiai gyerekek, játszottunk velük és érzékenyítő tréning is volt, ahol mindenki mesélt a saját országáról, kultúrájáról – már nem emlékszem, hogy ennek volt-e még köze ehhez a szervezethez, de Szerbia viszonya pozitív maradt ezekkel a népekkel. Egyik ismerősöm, aki Afrikában járt, mesélte, hogy az afrikaiak ismerték Jugoszlávia nevét és volt az idősebbek közül, aki még járt is ott.

Sokak szemében valószínű azért is értékesebb ez a kor, még ha puha diktatúra is volt, mert az akkori Jugoszláviát nagyobb tisztelet és megbecsülés övezte, mint a mostani utódállamok bármelyikét, ahol azért még mindig nincs akkora nagy gazdagság és jólét, különösképp a délebbi utódállamokban.

Tito afrikai körúton

A tagság vége

1992-ben felfüggesztették Jugoszlávia tagságát, később pedig az utódállamok nem tanúsítottak túl nagy érdeklődést a szervezet felé, habár az még mindig létezik – többnek, mint például Szerbiának, Horvátországnak, Bosznia-Hercegovinának vagy Montenegrónak megfigyelői státusa van a szervezetben, de már nem teljes jogú tagok (mondjuk furcsa is lenne, mivel már mind Horvátország, mind Bosznia-Hercegovina, mind Montenegró azóta NATO-tagállamok).

Mindent összevetve ez egy különös és érdekes politikai kezdeményezés volt, aminek a mai napig érezhetőek a hatásai.

Források:

• https://hu.wikipedia.org/wiki/El_nem_k%C3%B6telezett_orsz%C3%A1gok
• https://mult-kor.hu/20120829_miert_kuzdott_az_el_nem_kotelezett_mozgalom
• https://www.prm.ox.ac.uk/event/tito-in-africa