Habár ez a blog többségében inkább a békés dolgokról szól, a békében is megkerülhetetlen volt a jugoszláv néphadsereg az egykori ország életében, mert része volt a mindennapoknak is.
Megpróbáltam összeszedni pár érdekességet a JNA-val kapcsolatban ebben a cikkben.
Össznépi védelem
A társadalom és a vezetőség az össznépi védelmet (Opštenarodna odbrana) tűzte ki irányelvnek a mindennapi élet során. Különösképpen a világháború után és a hidegháború idején ez fontosnak tűnt, kommunista ország lévén pedig nem volt túl sok apelláta az embereknek a hadkötelezettséggel kapcsolatban.Katonakötelesség, katonakönyv,
szolgálati idő
Az össznépi védelem azt
jelentette, hogy minden nagykorú férfi katonaköteles volt és kiképzésben
kellett részesülnie, miután megkapta a behívót (poziv).
Ilyenkor orvosi vizsgálatokat és alkalmassági
teszteket végeztek az érintetteken, ekkor dőlt el, hogy a személy alkalmas-e (sposoban)
vagy nem-alkalmas (nesposoban) a katonai szolgálatra. A sorozott alkalmas
személy megkapta a fényképes katonakönyvét (vojna knjižica), majd bevonult. Ez egy zöld
könyvecske volt, rajta a jugoszláv címerrel. Ebbe írták bele a személyes
adatait és, hogy milyen egységtípusba osztották be pl. légvédelem, gyalogság,
stb.
A katonaköteles kor 15 és 65 év
között tartott, a sorozás a férfiaknál a 18-ik életévtől kezdődött, a szolgálat
ideje (ha jól emlékszem) 2 év volt. Felsőoktatásban történő részvételkor
halasztást lehetett kérelmezni.
Etnikumok, középiskolai honvédelmi oktatás, nők a hadseregben
A JNA multietnikus, azaz
soknemzetiségű hadsereg volt, lakosságarányosan igyekeztek sorozni minden
népcsoportból arányosan. Valójában azonban általában a tiszti kar főleg szerb
nemzetiségűekből állt, és amennyire hallottam akkoriban szolgálóktól, a közös laktanyában
is volt időnként torzsalkodás a nemzetiségeket érintően, pl. szerbek és albánok
között, az 1970-es, 1980-as években.
Ugyanúgy városi-vidéki származás viszonylatban is lehettek ellentétek, mert ugye az ember nem választotta meg, hogy melyik településen szolgált, hanem oda ment ahova beosztották - ott pedig mindenféle társadalmi helyzetű ember összegyűlt, aztán amilyen társaság volt. Ha kimenőt kaptak, akkor lehetett hazamenni a családhoz.
Középiskolai honvédelmi oktatás is létezett az 1990-es éveket megelőzően. Mind édesanyám, mind unokabátyám mesélte, hogy megismertették őket fegyverekkel és vitték őket, 15-19 éves korukban, a Szabadka melletti erdei lőtérre lőgyakorlatra, Kalasnyikov és M48-as Zastava típusú karabélyokkal kellett lőniük.
 |
Amúgy a női katonák nem voltak túl gyakoriak a JNA-ban: a partizán időkben előfordultak női partizánharcosok. Később az 1980-as években már megtört ez a tabu és kis számban már képeztek ki női egységet is. A képen egy 1983-ban végzett zombori 20 fős női osztály látható.
JNA tetoválások
Sok helyütt és sok férfinél lehetett látni,
mostmár leginkább az idősebbeknél, rögtönzött, kicsit sutának tűnő, tintával
készült JNA tetoválásokat. Ezeken általában a szolgálat dátuma szerepelt és a JNA elnevezés.
Édesapám és nagyapám, valamint
nagybátyám is szolgált a JNA-ban, ugyan nekik nem volt tetoválásuk. Édesapám
katonaorvos is volt a délszláv háborúk idején, igaz nem frontszolgálaton;
nagyapám még épp szolgált a második világháborúban, 1944-ben lett 18 éves – ő raktáros
és ellátmányos volt elmondása szerint.
Én is voltam sorozáson, de az már
a 2000-es években volt, és már a Szerb Hadseregben. Végül alkalmas lettem és a
légvédelemhez osztottak volna be, de az egyetem végett addig halasztottam, mire
megszűnt a sorozásos hadkötelezettség, amit nem igazán bántam. Egy időben a civil szolgálat is opció volt, több ismerősöm volt portás, takarító vagy irodista kijelölt közintézményekben katonai szolgálat helyett, de az már nem a JNA volt.
Željava légibázis
A Željava légibázis (Aerodrom Željava) egy boszniai földalatti légibázis volt Bihac mellett, ahol a repülőfelszállópályát magába a hegy gyomrába építették, és onnan voltak bevethetőek a vadászgépek. Épp annyi hely volt a kijáratban, hogy fel tudjon szállni egy repülőgép.
Afféle jugoszláviai NORAD volt, azaz a legnagyobb
radarközpont, rendkívül költséges befektetésnek számított (például a mai éves
teljes szerb és horvát együttes katonai kiadásokat meghaladná a megépítése csak önmagában).
Úgy építették meg a bázist, hogy egy 20 kilotonnányi nukleáris robbanásnak is ellenálljon, ami egyenlő a Nagaszakit
ért robbantás erejével. Hogy ne kerüljön más kezére a boszniai szerb hadsereg
1992-ben felrobbantotta.
A JNA sajátosságai
A JNA a titói partizánhadseregből
nőtte ki magát. 1941. december 22-én alakult az elődje, de a JNA-t hivatalos
1951. december 22-én alapították a tízéves évfordulóra, ekkor kapta a népi (narodna) előtagot.
A JNA feloszlásának ideje 1992. május 20-a volt: miután elkezdtek kiválni a
tagköztársaságok és dezertálni az egyes népcsoportok tagjai, feleslegessé vált.
A Néphadsereg napja minden évben
december 22-e volt (Dvadesetdrugi decembar – Dan JNA), alapításának évfordulójakor,
ilyenkor kitüntetéseket osztottak az arra érdemeseknek.
Jellemző viselet volt a Titovka
– oldalsapka. Kezdetben a partizánok viselték, de később egyenfejfedővé vált. Volt szárazföldi, tengeri, légierős változata is.
Másik jellemző fejfedő volt a vörös
csillagos zöld rohamsisak, ilyet sok délszláv háborús felvételen is láthatunk,
főleg a későbbi szerb oldalon.
Jugoszláviában több fegyvergyár
is működött, elmondható volt az országról, hogy önellátó hadigazdasággal
rendelkezett, többek között a kragujevaci Crvena Zastava fegyvergyárral, és a pancsovai
Utva repülőgyárral együtt. 1999-ben a NATO-bombázások során ezeket a
célpontokat lebombázták.
Hadsereg ágak
A hadsereg főparancsnoka Josip
Broz Tito marsall volt, 1980 és 1992 között pedig a mindenkori elnök.
A JNA mozgósítható hadereje
12.000.000 fő volt, az aktív állomány kb. 200.000 fő volt 1990-ben.
A szárazföldi haderő (Kopnena
Vojska – KoV) 9 hadseregre oszlott, központjai főleg a tagállamok
központjaiba vagy nagyobb városokba szerveződtek.
Léteztek az amerikai Nemzeti
Gárdához hasonlatos TO-egységek Területi Védelmi Egységek (Teritorijalna
Odbrana), minden egyes tagköztársaságban.
A Jugoszláv Légierő (Ratno
vazduhoplovstvo i protivvazdušna odbrana), központja a szerbiai Zemunban
volt található. Több mint 1200 légi járművel rendelkezett, valamint 32.000 főnyi
személyzettel.
A Jugoszláv Haditengerészet
(Jugoslovenska Ratna Mornarica) volt felelős a több mint 4000 km-nyi jugoszláv tengerpartszakasz védelméért. Főbb központjai Split és Kotor haditengerészeti
központokban voltak találhatóak, azaz Horvátországban illetve Montenegróban.
Tengeralattjárók, rombolók,
torpedónaszádok, fregattok, korvettek és kb 10.000 főnyi tengerészállomány
kezeskedett az ország tengereinek biztonságáért.
A főbb egységei később a szerbiai
Dunai-flottila, a horvát, montenegrói és szlovén haditengerészet kötelékébe
kerültek.
Az UDBA (Uprava državne
bezbednosti) a jugoszláv „belső államvédelmi hatóság” volt, és talán valamennyire idetartozik, afféle helyi
KGB. Több mint 200 emigránst, volt-usztasát és rendszerellenséget vadásztak le
belföldön és nemzetközileg is, főleg a világháborút követően, köztük a hírhedt Ante
Pavelić és Vjekoslav Luburić volt usztasa (horvát nacionalista) vezetőket.
Búcsúzóul
Habár nem egy vidám téma ez,
tekintve főleg az utólagos eseményeket, remélem azért sokak számára
ismeretterjesztő volt ez a cikk. Az alábbi videón látható egy katonai parádé a
világháború befejezésének 40-ik, Győzelem-napi évfordulójára. Ez egyben az utolsó jugoszláv
katonai parádé volt:
Források:
- https://en.wikipedia.org/wiki/Yugoslav_People%27s_Army
- https://www.wikiwand.com/en/Yugoslav_Navy
- https://en.wikipedia.org/wiki/Titovka_(cap)
- https://gaz.wiki/wiki/hu/Yugoslav_Army
- https://www.blic.rs/vesti/drustvo/prve-dame-jna-ovo-su-zene-koje-su-rusile-tabue-u-vojsci/sw8vlwy
- https://en.wikipedia.org/wiki/State_Security_Administration_(Yugoslavia)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése