A Renault 4-es személygépkocsi

A Renault 4 népszerű autótípus volt a régi Jugoszláviában. Az egykori szlovén tagköztársaságban igen sok készült belőle.

A Renault-gyárnak sikerült az igen zárt Kelet-Európai piacra is betörnie, ami az akkori jugoszláv hatóságok jóindulatának volt köszönhető: ugyebár Jugoszlávia nem a szovjet blokkhoz tartozott már 1948 után.

A Renault 4-es importálása zöld utat kapott, később pedig a gyártására is sor került, valamint a környező országokba is exportáltak belőle.

A Renault 4-es modell

A Renault 4-est mindösszesen 27 különböző országban állították össze, ami már önmagában is rekordnak számít. Elmondható róluk, hogy csak kevés helyen nem voltak kaphatóak ezek az autók. Minden 10 gépkocsiból 6-ot Franciaországon kívül értékesítettek, és 10-ből 5-öt az anyaországon kívül gyártottak is le.

A Renault 4-es példányait sokféle célra használták: volt taxi Kolumbiában és Madagaszkáron, rendőrautó Jugoszláviában, mentőautó Mexikóban, erdészeti autó Korzikán, és egyebek mellett postásautó Dániában. A Renault 4-es alapozta meg a cég exportra irányuló szándékait, amit a tulajdonos, Pierre Dreyfus megálmodott.

Az alábbi videón látható egy képes, színes-szagos bemutató a kocsiról, ha valaki bővebben kíváncsi rá:

A Renault 4-es jugoszláviai gyártása

Miután Jugoszláviában 1964-ben enyhítettek a behozatali törvényeken, a Renault évente 2.000 és 5.000 közötti számban tudott importálni és értékesíteni kocsikat Jugoszláviában a külföldi valutával rendelkező ügyfelek számára. Látva ezt a sikert, a Renault-gyár kifizetődőnek találta a Renault 4 és 16 TS típusok összeszerelését a ljubljanai Ikarus gyárba telepíteni (a mai Szlovénia fővárosába). A gyártási tevékenység 1969 novemberétől kezdődhetett meg a "Titovi Javodi Litostroj" nevű üzemben.

1972 szeptemberétől a Renault új szerződést kötött az I.M.V. (Industrija Motornih Vozil) gyárral. Az IMV rendelkezett egy modern összeszerelő üzemmel Novo Mesto városában, ahol Adria gépjárművek készültek európai export céljára. A termelés kezdetben Renault 4-es és 12-es járművekre korlátozódott, de később gyorsan növekedett tovább.

A jugoszláviai/szlovéniai Renault 4-es gyár sorsa

A Renault ezután a Zastava után a második legnagyobb autógyártóvá nőtte ki magát. A Zastava valamelyest előnnyel rendelkezett a piacon, mert már régebb óta szerelt össze Fiat modelleket. 1973 és 1992 között a helyi Renault gyár 575.960 Renault 4-est gyártott le, és kizárólag az 1976-os modell termelésére összpontosított.

Miután a nagy franciaországi Billancourt-gyárat 1987-ben bezárták, az IMV 9.000 és 20.000 közti darabszámban gyártott Renault-gépkocsikat az európai piacra. 1988-ban a Renault Group felvásárolta a gyárat, és az a Revoz D.D. nevet kapta. Utána már Jugoszlávia sem létezett túl sokáig, de a típust is nem sokkal ezután leváltotta a Renault Twingo.

A Renault 4-es nagyon népszerűnek számított a régi Jugoszláviában - kedvelt beceneve a "Katrca" (Katarina) volt.

Lezárásképp

Emlékszem nagybátyámnak nagy kedvence volt ez az autótípus, igazából kettő is volt neki: egy világoskék és egy piros, pont amilyenek a fenti képeken szerepelnek. Amikor strandolni mentünk, bepakolta az egész bővebb családot a kocsiba. Emlékezetesek voltak az előrehajtható első ülések, és a vízszintes kihúzható sebességváltó, na meg a nélkülözhetetlen magnó.

Mindent összevetve egy megbízható, kedves kisautó volt.

Források:

• https://hu.wikipedia.org/wiki/Renault_4
• https://myautoworld.com/renault/cars/history/history-renault-4/history-renault-4.html