Rakija

A rakija a Balkán-félszigeten igen népszerű, gyakorlatilag a pálinkával megegyező jellegzetes tömény szeszes ital.

A rakija megnevezései

Az ital elnevezései a rakia, rakija vagy raki, vagy pálinka attól függően, hogy melyik népcsoporttól származik, afféle gyűjtőnévnek számít a Balkánon a gyümölcspálinkákra vonatkozóan.

A rakija elterjedtsége

Szlávosabb nyelvterületen, mint pl. Bulgáriában, Észak-Macedóniában, Bosznia-Hercegovinában, Szerbiában, Horvátországban rakija-nak nevezik; Albániában, Koszovóban, Törökországban rakia-ként vagy raki-ként ismert, a pálinka elnevezés inkább Magyarországon, Szlovákiában illetve Csehországban használatos.

A rakija jellemzői

Az alkoholtartalom 40 cent körül szokott járni, habár Vajdaságban 40%-osnak szokták emlegetni, de a házi főzésű még erősebb, akár 50%-os is lehet, a % ugyanúgy az alkoholtartalomra vonatkozik.

A šljivovica a szilvapálinkát jelöli, a lozovača a szőlőpálinkát, a kajsijevača a barackpálinkát, a kruškovača a körtepálinkát - minden gyümölcsfajtának külön hozzátartozó italneve is van.

A rakija, leginkább házi főzésű, de azért italgyárban is gyártják. Nekem is új információ volt, de azt hallottam néhol még dobozos változatban, úgynevezett limenká-ban is előfordul, akárcsak a dobozos sör.

Területtől függ, de van ahol kis üvegcsékbe öntik ki, és úgy koccintanak vele, északabbra inkább a pálinkáspohár a megszokott. Igazából nagyjából minden alkalom megfelel a koccintásra, az esküvőtől, a születésnapig, a gyermekáldásig, a temetésig vagy a vallási ünnepekig.

A rakija készítése

A túlérett gyümölcsöket pár hétig hordókban erjesztik, ebből lesz a cefre, ha az készen áll akkor kerülnek elő az üstök és elkezdődik az ital desztillálása. Ez a folyamat általában eltart pár óráig és a cefrére figyelni kell, hogy ne forrjon ki. A cefrét az üstben melegítik, amiből felszabadul az alkoholos pára – ezt fogják fel és hűtik, amiből létre jön az ital. Egy második desztillációs folyamat is végbe megy a rakiják többségénél, ebből lesz a magasabb alkoholtartalmú ital.

Saját élményeim a rakijáról, pálinkáról

Felénk Szabadkán (és amúgy Kelet-Közép-Európában a legtöbb helyen), általában mindenkinek van egy rokona, unokatestvére, stb., aki otthon foglalkozik házi pálinkafőzéssel. Nálunk anyai nagybátyám és régebben anyai nagyanyám foglalkozott gyümölcspálinka-főzéssel.

Emlékszem régen mindig gyűjtötték hordókban a cefrének szánt gyümölcsöket, leggyakrabban pl. szilvát, körtét és barackot. Miután összegyűlt a mindenféle túlérett gyümölcs, otthon főzték a házipálinkát a külön erre szánt kondérban.

Annyira nem is saját használatra gyártották, semmint forgalmazták a szomjas szomszédoknak. Volt, aki megvegye, de azért persze meg kellett kóstolni. Ajándékba is előszeretettel adják amúgy az emberek.

Párszor gyerekként előfordult velünk, hogy a kiürült ásványvízes flakonba töltött és kint hagyott pálinkába kortyoltunk, és ugye víz helyett a fanyar szeszbe kóstoltunk. Hasonló tapasztalást helybéli barátaimtól, ismerőseimtől is hallottam. Én amúgy annyira nem szeretem, ahogy a többi tömény szeszes italt sem, de rengeteg ember körében népszerű.

Források:

• https://en.wikipedia.org/wiki/Rakia 
• https://croatia.hr/hu-HU/elmenyek/gasztronomia-es-borkultura/rakija-palinka
• https://europeupclose.com/article/serbian-rakija-a-strong-drink-with-good-spirit/